~ 5.fejezet ~ Táncolás és beszélgetés

Halii!
Már meg is hoztam az új részt! Remélem örültök, bár ez is rövid lett! Nagyon örülnék, ha írnátok komikat! Ha több mint 3 hozzászólás lesz, hozom a kövi részt!!
Jó olvasást! 
Puszi Anne ♥

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ady ránézett a többiekre, akik csak vadul bólogattak. Ez kicsit fura volt, de nem törődtem vele.
- Oké, benne vagyunk és mit táncoljuk?- szólalt meg most először Drake.
- Ha jól emlékszem, akkor Anne régebben mutatott egy olyan koreográfiát, amit párban is lehet táncolni- gondolkodott Fanny.
- De, ugye nem valami komoly tánc?- ijedt meg James.
- De hogy is, tök jó pörgős- nyugtatta meg őket Saci.
- Jó, akkor én leszek veled- pillantott rám.- Gondolom James lesz öö.. a göndör hajú csajjal és Drake pedig, a szőkés hajú lánnyal- nézett végig rajtunk Adam.
- Ja bocsi, milyen udvariatlanok vagyunk!-kaptam észbe.- Mi még be sem mutatkoztunk! Ahogy te nevezted őket-néztem Adre.- A szőkés-barna hajú csajszi Fanny, a göndör hajú Laura, a szöszi Vanessa, de mi csak Vaninak hívjuk. A hosszú, barna hajú Sarah, de csak Saci és én pedig Anna vagyok, a barátaim csak Anne-nek szoktak szólítani- mutattam be magunkat.
- Semmi baj, de ha jól tudom, akkor Sacinak és Vaninak nincs párja!-mondta Drake.
- Igaz, de semmi baj. Mi addig elmegyünk a büfébe. Ugye?- fordult Saci Vanihoz.
- Igen, és mit vegyünk nektek?-kérdezte a szöszi.
- Nekem egy Pepsi-t és egy Snickers-t -tettem fel a kezem.
- Én is azt kérek, mint Ann- mondta Ady.
- Lau, te mit kérsz ??-kérdezte James.-Mert akkor én azt szeretnék. 
- Egy Sprite-ot Mars csokival- válaszolta.
- Nekem pedig egy epres Fantát és egy Twix-et- Fanny.
- Az nekem is jó lesz- mondta Drake.
- Oké. Remélem megtudjuk jegyezni. Akkor mi megyünk is, kb 45 perc és jövünk vissza- néztek vissza ránk, miközben  már az ajtó felé mentek.
- Na, akkor kezdjük is el!- mondtam mikor kimentek.- Először mi lányok bemutatjuk és aztán együtt- világosítottam fel őket.
- Egy, két, há' és!-kezdte Laura.
A fiúk hamar bekapcsolódtak, jó volt velük táncolni. Olyan 15-20 perc után, mi lányok már elfáradtunk, hisz kb. már másfél  itt vagyunk. Így abbahagytuk és leültünk a földre.

Eléggé furcsa, mert én Adammel a tükrök előtt ültünk, Drake és Fanny szembe velünk, Lauráék pedig srégen, jobbra a fal mellett. Elkezdtünk beszélgetni Adyvel és elég jól megismerkedtünk. Úgy éreztem, neki bármit elmondhatok, mert olyan srácnak tűnik, akiben nyugodtan meglehet bízni. Bár csak fél órája ismerjük egymást, láttam rajta, hogy ő is megbízik bennem. Nagyon jól elbeszélgettünk, de egy elég fura kérdést tett fel:
- Amúgy neked van barátod?- kérdezte reménykedő szemekkel. Ezt nem értettem, de biztos valami fura fejet vághattam, mert folytatta.- De, ha nem szeretnél válaszolni, nem muszáj!
-Hát...az az igazság, hogy még nem volt pasim!-hajtottam le a fejem.- És, neked van barátnőd?- kérdeztem, miközben a szemébe néztem.
- Öö...tulajdonképpen, még nem volt sokáig tartó kapcsolatom. Mivel az összes liba csak azért járt velem, mert menő vagyok. Tudom, kicsit egósan hangozott, de hát csak ezért használtak ki- szomorodott el.
Pár percig némán ültünk egymással szemben. Szerintem mind a ketten bele merültünk a saját gondolatainkba. Egyszer csak hirtelen megszólalt:
- Így, ha már egyikünknek sincs senkije, nem jönnél el velem valamikor mondjuk vacsorázni, esetleg moziba vagy sétálgatni, vagy is randizni?- kérdezte félénken. Nagyon aranyos volt. Egy kicsit elgondolkoztam majd válaszoltam.
- Bocsi, randizni nem szeretnék, de ha van kedved akkor gyere át hozzám beszélgetni, filmezni vagy akár mendencézni!- mosolyogtam.
- Hát jó!-húzta el a száját.- Amúgy, persze van kedvem!- mosolygott már ő is.
- Akkor mondjuk, holnap 2-kor? Megadom a számom és a címem.
- Van nálad egy toll és egy papír?- kérdezte.
- Csak egy tollam van, de ha jó, akkor felírom a kezedre?!-mondtam neki.
- Nekem jó!-ahogy ezt kimondta, már fel is irkáltam szép nagy betűkkel.
- Köszi, na így tuti nem fogom elfelejteni, bár szerintem nem is tenném!- kacsintott, mire én elpirultam. Most én nyújtottam neki a karom.
- Írd te is rám a telószámod!- néztem rá.
- Oké!- válaszolta.
Ő is ugyan úgy megtette, mint én. Szuper volt vele beszélgetni és sokat nevettünk. Végre nem gondoltam a betegségemre és a következményeire. Vagy ha igen, akkor is csak egy pillanatra, mert Ady egyfolytában viccelődött és hülyéskedett, hogy jobban érezzem maga. Majd egyszer csak észbe kaptam és eszembe jutott, hogy vajon a többiek miről beszélgetnek. Elég kíváncsi vagyok rá, de hát ilyen a természetem, én mindent tudni akarok. De majd úgy is megbeszéljük a lányokkal.